Due médiaügynökség

A Nagy Diák IQ-teszt döntőjét december 4-én tartották a Mensa HungarIQa, a Diákhitel Központ és a DUE szervezésében. A finálé egyetlen DUE-s versenyzőjével, Kocsmár-Tóth Istvánnal beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz a Nagy Diák IQ-tesztre?

Még mielőtt elkezdeném, hozzá kell tennem, hogy bárhol is végeztem a versenyen, én az elejétől kezdve igyekeztem nem túl komolyan venni a megmérettetést. Az egész abból indult, hogy egy nagyon jó DUE-s barátommal fogadtunk, ki ér majd el jobb eredményt. A látszat ellenére én veszítettem, hiszen arra tettem a tétemet, hogy ő lesz eredményesebb. Szóval, ehhez képest eléggé meglepett a bekerülésem a döntőbe. Az már más kérdés, hogy ott érvényesült a papírforma.

Hogyan érezted magad a döntő folyamán?

Nagyban más volt, mint a selejtezők, inkább rejtvényfejtés volt a feladat, mint a hagyományos IQ-teszt, amihez az első két fordulóban hozzászoktam. Ezek tőlem már jóval messzebb álltak. Alapvetően egy bölcsész típus vagyok, szóval a matematikai példák vagy jó négy évvel a hátam mögött maradtak. Az alap célkitűzés az volt, hogy legalább a pontok negyedét sikerüljön összegyűjteni, ami ha jól tudom, sikerült is.

Mennyire gondolod magad átlagos versenyzőnek? Hiszen nem csak megméretetted magad, hanem lelkes tagja vagy az esemény egyik szervezőjének, a DUE-nak is.

Tökéletesen átlagos versenyző voltam. Azzal a különbséggel, hogy sokakat ismertem a szervezők közül, és amikor lement egy-egy selejtező, mentem is beszélgetni, boldogítani őket. Aminek lehet, annyira nem örültek, hiszen lett volna más dolguk is, mint engem hallgatni.

Mielőtt bárki azt gondolná, semmilyen protekcióról nem volt szó: nem láttam a feladatlapokat kezdés előtt, és nem súgták le a megoldásokat sem. Kicsit ég is a pofám, mert az, hogy elmentem és versenyeztem nyilván jó móka volt, de az igazi teljesítmény inkább azoké, akik ott voltak kék pólóban, és segítettek a lebonyolításban egész nap. Ráadásul a barátaimat ismerve, ha kevésbé lennének elfoglaltak, és többen részt vesznek a versenyben, vélhetően a döntőig sem csak én jutok el.

Hogyan készültél a versenyre?

Különösebben nem készültem. Azt viszonylag kevesen tudják rólam, hogy rajztagozatos voltam, szóval az ábrás, képi feladatokat mindig is szerettem – ez a selejtezőn is jól jött. Aztán kisgimnazistaként elég sok tanulmányi versenyre jártam, így a matek példák egy része is ismerős volt. De sokat nem segített, hogy felismertem őket, mert ha nem vagy benne, és nem használod aktívan ezt a tudást, gyorsan elfelejted, hogyan is kell megoldani egy-egy ilyet.

Nagyjából a teszt közepén kaptam is egy kisebb sokkot, mert eszembe jutott, hogy az ilyen példákat valamikor tíz éve kisujjból ráztam ki. Most meg fogalmam se volt, hogyan is kéne elkezdeni. Szóval a készülés ennyiből is állt: megpróbáltam fejben felidézni mindent, amit reméltem, hogy még tudok. A matek tanárom nem biztos, hogy büszke lenne, ha látná, mennyire ment.

Gálosi Dóra